Élek. Pánikra semmi ok, csak eddig nem igazán volt miről írni. Viszont most....

Az utóbbi napokban csak jártam a várost és ismerkedtem vele. A belvárosban már egész jól elboldogulok Google Maps nélkül is (ami tök jó, mert elfogyott az összes mobilnetem a reptéri bénázás miatt). Sőt, már kicsit kimerészkedtem a belvároson kívülre is. Továbbra is teljesen lenyűgöz és imádok sétálgatni és nézelődni. Anyukám mindig azt meséli, hogy kiskoromban imádtam bámészkodni, hát ez megmaradt. Néha észre se veszem, hogy megállok valami előtt és csak tátott szájjal nézem, pedig elég kínos tud lenni.

Ezen kívül már voltam egy kiránduláson, amit kifejezetten külföldi diákoknak szerveztek. Igazság szerint nem volt egy nagy szám, de végre valami. A székesegyház középkori tornyait néztük meg. Ehhez tartozott egy kis kiállítás, ami elmesélte a tornyok történetét. Mint megtudtam két katedrális van: egy régi és egy új. Ehhez kapcsolódik a tornyok érdekessége is, mert a 16. század elején, amikor úgy döntettek, hogy nem elég nagy a Régi Katedrális, elkezdték közvetlenül hozzáépíteni az Újat. A régi épület harangtornyát megmagasították és a két katedrálisnak közös harangtoronya lett, így több stílus is tükröződik rajta. Az alábbi képet pedig már a katedrális teraszán készítettem, amin úgy gondolom jól látszódik, hogy míg az egyik inkább román stílusú addig a másik már gótikus. De nem szeretnék jobban belemenni az építészeti doglokba, mert sajnos nem vagyok otthon benne. Monumentális és szép, teljesen elvarázsolja az embert a látvány. A kép alig adja vissza a valóságot. 

Aztán elkezdődött a suli is...

Eléggé szerencsétlen az órarendem, ami azt jelent, hogy sok az üres járat. Például kedden két óránként van órám 11-től este 8-ig. Hétfőnként viszont egyetlen egy órám van este 7-től 9-ig. Igen.. szerintem is késő van már olyankor, de biztos ehhez is hozzá lehet szokni. Hétfő délelőtt volt egy tájékotató, amit a koordinátorok nagyon mondtak, hogy iszonyúan fontos, hogy elmenjünk. Hát elmentem, és persze kiderült, hogy az ELTE ebben is magamra hagyott, szóval tényleg iszonyú fontos volt meghallgatni. Megint elgondolkoztam azon, hogy minket direkt szivatnak otthon, amikor láttam, hogy mindenki kész kitöltött dokumentum csomagokkal jött, amit otthon kézhez kapott, hogy minél hamarabb elkezdhessék a beiratkozási procedúrát (mert ez tényleg az, itt mindent papíron és személyesen kell intézni). Ugye mondanom sem kell, hogy mi nem kaptunk semmit. De ez van. Az igazság az, hogy ez már meg sem lepett. Nem tudom miért mennek ennyire körülményesen a dolgok, de már kezdem elengedni és nem felhúzni magamat. Most a nagyon pozitív gondolkodást gyakorolom és inkább úgy fogom fel, hogy biztos az önállóságra és a lelelményességre szeretnének ezzel tanítani minket (vagy ez már naívság?!). Szóval haza jöttem és próbáltam mindent beszerezni, amit csak lehet online, hogy egyáltalán onnan induljak neki a dolgoknak, ahol más országok tanulói már a tájékoztatón voltak. Mindenközben szakadt a hó és estefele már szeles hóvihar alakult ki. Ilyen hideget idén még otthon sem tapasztaltam. Gyönyörű volt, ahogy havazott, már szinte Roxfortban éreztem magamat, de őszintén szólva most már igazán jöhetne a jó idő. A csodás kilátás az egyetem nagy terméből így nézett ki: 

Majd aznap este visszamentem az órámra, ami nagyon tetszett és úgy néz ki meg is kaptam az engedélyt, hogy járjak rá (mert vannak órák, amihez külön tanári engedély kell, de ezekkel az adminisztrációs kavarásokkal senkit nem akarok untatni, mert borzasztóan fárasztó már elmondani is). Ma három órám volt és mindegyik annyira tetszett, hogy el sem hiszem! Végre olyat tanulok, ami tényleg érdekel (csak irodalom óráim vannak hahaha) és a tanárok lelkesedése is annyira motiváló, hogy elrepül az óra. Előfordulhat, hogy ez még csak a kezdeti lelkesedésem, de akkor is egészen más, mint amit otthon tapasztalok. És most még jobban örülök, hogy neki vágtam ennek a dolognak, mert ez a felfrissülés már nagyon-nagyon kellett. Itt az órák többsége 2 órás, ami nagyon megijesztett elsőre, de ez a 2 óra spanyolosan értendő (tehát általában másfél, mert később kezdtük eddig minden alkalommal és előbb is végeztünk). Az egyetem épületei pedig szintén elragadóak. Ezekről mutatok pár képet:

Ez a kar főépülete, tiszteséges nevén, Palacio de Anaya. Itt található meg a vezetőség, a titkárság, különböző irodák, több tanári szoba és jó pár tanterem.

Ez szintén a Palacio de Anaya más szemszögből és már sötétedéskor.

Ez már egy másik épület, ami közvetlenül kapcsolódik az előzővel, Hospedería de Anaya-nak hívják. Itt van egy-két tanszéknek a helye, és ugyanúgy tanári szobákat, tantermeket lehet találni. Illetve egy nagyon fontos és emblematikus helyet találunk itt még meg: az egyetemi kávézót, aminek a neve Las Caballerizas.

Sajnos elfelejtettem képet készíteni a harmadik épületről, az Anayita-ról, de az is még a karhoz tartozik. Az nem kapcsolódik közvetlenül ehhez a 2 épülethez, a tér másik oldalán van, de körülbelül fél perc átsétálni és belülről sokkal modernebb kinézetű, mint az előzőek.  Egyébként az ő baloldali szomszédja már maga a katedrális.

Végül pedig hagyok magamról is egy képet, amit a vasárnap délutáni sétámon készítettem egy parkban (ahol senki se volt rajtam kívül, így nyugodtan tudtam szelfizgetni), hogy megnyugtassam a nagymamámat, hogy tényleg jól vagyok. Boldog névnapot Mama utólag is!