Hát megint eltűntem. Sajnálom. Már nem is magyárzkodok inkább, mert teljesen egyszerű a képlet: nincs időm. Most még sűrűbb lett minden, hisz a suli mellett most többet is utazgattam, így mindig van valamilyen terület, ahol utol kell érnem magamat és sajnos a fontossági sorrendben a blog eléggé hátul van. Viszont most van egy szabad estém és úgy döntöttem meg írok 3 posztot is, amit a következő 3 napban külön-külön megosztok.

Kezdjük az elsővel. Egy hónappal ezelőtt meglátogattak a testvéreim. Nagyon örültem neki, végre meg tudtam rendesen, élőben mutatni hol lakok, kik az új barátaim, milyen az életem itt. Ebben a bejegyzésben nem a salamancai napjainkat mutatom be, hanem egy szombati kirándulánsukat. Az időjárással sajnos nem volt szerencsénk, de igazság szerint amióta itt vagyok nincs szerencsém az időjárással... Salamancaban február óta szinte mindennap megdől egy hideg rekord, esik az eső folyamatosan, jön egy-egy hurrikánszerű szél vagy valami hasonló. Nagyon örülök, hogy otthon jó az idő, de ez engem itt még jobban idegesít, na de mindegy. Nem panaszkodok. De azért na... értitek.

Szóval itt volt Nóri és Sári, akikkel körbejártuk a várost és elutaztunk Segoviába, ami feltehetőleg egy kelta alapítású város és a rómaiak által épített vízvezetékéről híres. A város pontosan megőrizte latin elnevezését, ami valjuk be elég menő és Spanyolország egyik legrégebben lakott települése. Ahogy megérkeztünk rögtön az UNESCO világörögséghez vezetett az útunk, ami természetesen a turisták kedvelt helye, de nem véletlenül: ez az egyik leghosszabb fennmaradt vízvezeték, ami máig megmaradt. A középokorban is fontos szerepe volt, hisz 1474-ben itt koronázták meg Katolikus Izabellát Kasztília királynőjévé. 

Sokan is voltak, de mint 20 perccel később kiderült a tömeg a spanyol rendőrség és csendőrség tüntetésének is köszönhető volt. Ezekben a napokban Salamancaban is többször megnézhettem hogyan tüntetnek a spanyolok, úgyanis mostanában az volt a téma, hogy a katalán rendőrségnek a fizetése magasabb, mint az ország többi  tartományaiban, amit nem tartanak igazságosnak. Tehát ezt megnéztük, mert nagyon nem lehetett semerre sem mozdulni, majd elindultunk az Alcazár (erőd) felé, ami a város másik híres látnivalója. Útközben átmentünk az óvároson, ahol rengeteg gótikus épülettel találkoztunk, hangulatos spanyol utcákkal és természetesen a katedrálissal, amiről szinte lehetetlen olyan képet készíteni, ami visszaadná a valós látványt. A katedrálissal szemben található főtéren meg is álltunk egy kicsit pihenni, ebédelni, kávézni.

Majd megérkeztünk az Alcazárhoz, amely az Eresma és a Clamores folyók találkozásánál egy sziklára épült. Azt mondják még az arabok kezdték el építeni, de a XVI. századig teljesen átépült, és főként királyi székhelyként szolgált. A várban meglehetősen hűvös volt, de a kilátás kárpótolt minket. Azért egy kis szerencse mégis utolért minket és mire felértünk az erőd tornyaiba, kisütött a nap és a napsugarak társaságában folytathattuk az ámuldozást.

A napsugarak megérkezésén felbúzdulva lesétáltunk a folyó mellé, hogy egy másik szemszögből is láthassuk a várat, ami minket egy Disney-mese kastélyára emlékeztett leginkább.

Úgy gondolom egy nagyon jó nap volt, meglehetősen elfáradtunk, de örülök, hogy végül az időjárás nem riasztott el minket és láthattuk ezt a csodát is.