Az előző bejegyzéseimben leírt élményeket nem élhettem volna át, ha nem nyerem el a Campus Mundi ösztöndíjat és nem használok ki minden lehetőséget, ami szembe jött velem. A következőkben szeretném összeszedni, hogy mit is nyertem a Campus Mundival az ösztöndíjon kívül.

A jövőre nézve talán még nem is tudom, hogy mennyi mindent profitáltam ebből az időszakból. Az biztos, hogy egy teljesen más szemszögből látom a világot. Megtapasztalhattam azt, hogy azért máshol sem kolbászból van a kerítés, de lehet felesleges stressz és pesszimizmus nélkül élni. Most már kimerem jelenteni, hogy ez a félév volt egyetemi tanulmányaim során, amely a legtöbbet adta szakmailag. Olyan témákat, írókat, fogalmakat ismerhettem meg, amire itthon nem biztos, hogy sor került volna. Tény és való, hogy ez a félévem tényleg csak a tanulásról és a lehetőségek maximális kihasználásáról szólt és eleve motiváltan mentem oda szivacs üzemmódban. Talán mainstream ezt mondani, de tényleg azt gondolom, hogy fantasztikus tanárokkal ismerkedhettem meg, akik inspiráltak és bíztattak. Sajnos muszáj kimondani, hogy itthon az egyetemen kevesebb ilyen személyhez volt szerencsém. Kikívánkozik belőlem az is, hogy borzasztóan szerencsésnek tartom magamat, hogy átélhettem, amikor ösztöndíjasként tényleg jut szinte mindenre az ösztöndíjból és az ember feladata tényleg „csak” a tanulás. Egészen más így. Ne vegyétek panaszkodásnak, de úgy gondolom ez sokszor nincs kimondva és sokszor megkapja a mai egyetemista, hogy „csak annyi a dolgod, hogy tanulj”, de ez egyáltalán nem így van.

Szakmai eredményként értékelem azt, hogy több szakdolgozat és kutatás téma eszembe jutott a kint tanultakkal kapcsolatban. Több módszert és tanulási formát megismerhettem. Az ottani könyvtárállománynak köszönthetően nap, mint nap olyan szakirodalommal dolgozhattam, amiről itthon sokszor csak álmodunk. És végérvényesen beleszerettem a latin-amerikai irodalomba. Eddig sem volt idegen tőlem, de most egy kurzus által még inkább megértettem miért látom ennyire csodálatosnak és magával ragadónak azt a világot. Mivel itthon szinte már minden tárgyammal végeztem, így Salmancaban tényleg olyan tárgyakat vehettem fel, ami érdekel és szeretek, így jutottam közelebb Borges értelemzéséhez, a metafikcióhoz, a posztmodern irodalomhoz, a kortárs spanyol színházhoz, a detektívregényekhez, és még más számomra érdekes témához.

Személyes eredményként élem meg azt, hogy az önállóságom tovább fejlődött. Most már el tudom mondani, hogy van önbizalmam, és a döntésképtelenségem is enyhült. A nyelvi készségem és a spanyolnyelvtudásom szakmai és hétköznapi közegben is fejlődött. Eddig is talpraesett személynek tartottam magamat, de most már tényleg jöhet bármi, én megoldom. Valamint hálás vagyok azokért a barátokért is, akiket ez a félév adott nekem. Ők voltak az ottani családom és remélem életünk végéig tartani fogjuk a kapcsolatot, még ha mindenki más országban is él.

Az Erasmus, a Campus Mundi, Salamanca és az itthonról kapott támogatások nélkül a fentiek közül semmit sem érhettem volna el. Ha azon gondolkozol, hogy megpályázd-e az ösztöndíjat, azt mondom, hogy ne habozz tovább. Vágj bele, mert minden élmény, amit ott fogsz átélni Téged tesz többé. Bárcsak kötelező lenne mindenkinek!