Először is elnézést, hogy eltűntem. Elnyeltek a mindennapok és a bolond időjárás miatt nem is teltek másról a napjaim, mint egyetemre menni, órákat hallgatni, majd haza jönni. Arról nem is beszélve, hogy itt az elmúlt napokban minden volt: 25 fokos napsütés fagyizással, majd másnap hóesés és hóember építés, követekző napokban monszunszerű eső. Hát igen.. Spanyolországban sem süt a nap mindig. Egy hét után ettől besokaltunk két barátnőmmel úgyhogy úgy döntöttünk, ha esik ha fúj, mi elmegyünk kirándulni szombaton Ávilába. És milyen jól tettük! Az előrejelzések ellenére hétágra sütött a nap, úgyhogy csodás kilátásunk volt a várfalról.

Ez a várfalon sétálgatás eltartott órákig, így a tízórainkat is a falon ettük meg magunkba szívva a D-vitamint. Később persze beborult, de szerencsére az eső elkerült minket egész nap. A városról egyébként azt kell tudni, hogy 1085-ben foglalták vissza a móroktól, ezért román stílusú falait 1090 körül kezdték elépíteni. A 88 bástyával megerősített fal körbeveszi az óvárost, a mai napig jó karbantartott, eredeti állapotban van.

A várfal után úgy döntöttünk, hogy megnézzük a fontosabb épületeket, ami nagyjából ki is teszi Ávilát, mert egy nagyon picike városról beszélünk, ami persze csodálatos kis ékszerdoboz. A következő képeken jól látszódik, hogy a város fénykora a XV-XVI. századra esik és az épületek nagy része is ekkor épült.

A kulturális program után pedig következtek a gasztronómiai élmények. Több bárba is beültünk megkóstolni a helyi borokat és tapasokat. És nem utolsó sorban a helyi édességet, amit yema de Santa Teresanak hívnak. A város híres személyisége Ávilai Szent Tereza, aki kármelita rendi római szerzetesnő volt és kolostort is alapított itt.

Mindeközben pedig megállás nélkül a szakdolgozat témámat keresem. Légyszi, ha van ötleted írj, mert lassan megőrülök. Köszi!

És megígérem mostantól tényleg tartom a heti egy bejegyzést. Előzetesként annyit mondok: tegnap megérkeztek a testvéreim, szóval nem lesz hiány a turistáskosdásban.

Besos,

Fruzsi