Nem gondoltam, hogy ez a cím ilyen hamar szerepelni fog megint az életemben. A cím magyarul úgy fordítható le, hogy a környék, ahol lakom. Azért lett nagy jelentősége számomra, mert a spanyol rövid tanítási gyakorlatom alatt ugyan ez volt a címe a témának, amit tanítottam. Akkor a Trefort környékét jártuk körbe a diákjaimmal, most pedig a spanyolországi környékemet fogom bemutatni Nektek, de kicsit rendhagyó szemszögből.

Már az első napokon feltűnt, hogy itt a graffitik is milyen igényesek és mennyi falfestmény van, minden utca mintha egy színező része lenne. A garázsokon jobbnál jobb rajzok vannak, némelyik társasház homlokzata már-már egy freskót hord magán, néha a lépcsőkön lévő alakzatok is a távolból egy képet adnak ki. Szóval az egész olyan mesés. Aztán kiderült, hogy ez a városrész, ahol lakom ez a spanyol városi művészet fellegvára. Az összes művet egy-egy kortárs művész készítette. Eléggé menő! Ami még inkább fokozzá ezt az eléggé modern (vagy legalábbis én most találkozok ilyennel először, leszámítva Budapesten az Akácfa utcát és környékét) 21. századi élményt, hogy találtam még egy aplikációt is a telefonomra, ahol minden egyes alkotás szerzőjét megnevezik és leírnak pár infót a műről, hogy például milyen anyaggal lett elkészítve, mit ábrázol, milyen díjat nyert, stb. Ami azért is meglepetés számomra, mert akarva akaratlanul, ahogy nap mint nap láttam ezeket az alkotásokat, elneveztem őket magamban, de némelyiknek az alkotója egészen más címet adott, amire én egyszer sem gondoltam. Olyan mint egy élő Dixit játék köztem és a művészek között. És arról nem is beszélve, hogy miközben elmegyek a boltba, hogy megvegyem a szokásos narancslé adagomat és a kis serrano sonkámat, tulajdonképpen egy galériában sétálgatok! Tudom, hogy ez most nagyon bölcsész és nagyon alternatív bejegyzés, de annyira szuper felfedezés számomra ez az egész, hogy muszáj volt erről külön írnom. Mutatok párat a kedvenceimből, de akit érdekel itt hagyok egy linket, ahol azt hiszem az összes fent van: https://galeriaurbanasalamanca.es/

A következő alkotás rögtön abban az utcában található, ahol lakom. Sőt, konkrétan a picinyke teraszunkkal szemben van.

Eloy Arribas: La viuda es bella 

A következő képek pedig az eddigi kedvenceim. Mindet a környező utcákban találtam. Talán az összes közül Cristina Muñoz Lázaro elefántos műve tetszik legjobban, aminek a címe is nagyon megofogott, így utólag: En este circo el llanto es silencioso canto (szabad fordításom: A zokogás halk éneklés ebben a cirkuszban).

Néha a társasházak között is felbukkan egy-egy hatalmas kép. Talán ez volt az első, ami feltűnt, amikor először mentem el a boltba, ahova azóta mindig járok. Ezt a képet pont abból az utcából fényképeztem, amerre járni szoktam, így eléggé távoli, de szerintem azért kitűnik így is. Milu Correch készítette és a Geppetto címet viseli.

És utoljára szeretném bemutatni azt a kis teret, ami körülbelül fél percre található az albérletemtől. Annyira kedves és egyedi az egész hangulata, hogy mindig magával ragad. Ha süt a nap, akkor a padon sokszor üldögölnek bácsik és beszélgetnek a politikáról vagy az unokákról. Az egyik sarkon lévő óvoda miatt pedig délutánonként gyerekzsivaj is keveredik az olykor zsörtölődő idősek hangjával. A képeken látszódik, hogy a fákat "felöltöztették" kötött pulcsiba, valamelyiken pedig még egy-egy kötött bagoly is ücsörög.

Az óvodán kívül egy általános iskola is van két utcával arrébb, aminek köszönhetően az elmúlt napokban megsokszorózódtak az egy négyzetméterre jutó kis Elzák és Annák. Nem is akármilyen aprópóból: most volt a karnevál, ami itt két napos "ünnep". Sok helyen kiadták munkaszüneti napnak, de sajnos az egyetem nem volt ilyen nagylelkű, ami miatt fel is voltak háborodva az itteni diákok. Úgy tűnik már a spanyol mentalitás sem a régi, még szerencse, hogy a sziesztát ugyan úgy megtartják mindennap. :) A Jégvarázs szereplőit este a mindenféle állat jelmezbe öltözött felnőtt váltotta fel, ami meglehetősen szürreális élményeket adott néha hazafele.

Szóval ilyen környezetben élem a mindennapjaimat. Egyik pillanatban még a középkori épületek között sétálgatok a másikban pedig már egy street art kiállításon nézelődöm. Azt hiszem nagy dózisban kapom a kultúrát.

¡Hasta luego!

Fruzsi